Történt egyszer, hogy idézeteket gyűjtögettem az ékszerekhez, és egyszer csak az utamba került ez a gyönyörű, egyszerű, igaz mondat. Thomas Mann írta vala. Én pedig fogtam, és az utamba kerülő első téglalap alakú medálra rögvest fel is kopácsoltam.
És ha már csillanásról van szó, nem is kerülhetett mellé más, mint egy, sőt kettő swarovski kristály, egy áttetsző és egy bordó, na meg egy kis kulcsocska.
A boltba szántam, de egyszerűen nem tudok szabadulni ettől a mondattól, úgyhogy azon nyomban fel is került a nyakláncomra. De ha valaki ugyanúgy ellenállhatatlan vágyat érez egy ilyen medál iránt, csak szóljon, szívesen elkészítem újra, akár más körítéssel is.
És íme, akiről szó van:
